Nemrég voltam egy igen színvonalas 100 (!) forintos koncerten a DKben. Egy fiatalokból (15 éves felnőttek) álló zenekar játszott subways, metallcia és coldplay átdolgozásokat saját számokkal vegyítve! Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal igényesebb volt, rengeteg mai zenekar.

Hallgassátok csak meg:

Ugye, hogy minden megvan? Jó zene, kifejezetten vonzó (hangú) énekes. Minden tiszteletem a Toldis srácoknak!

Következő koncert (kötelező!) az A38on lesz: http://a38.hu/?p=programok&id=2594

Az együttes FB profilja:http://www.facebook.com/batteryband?ref=ts (saját honlapjuk nincsen, legalábbis én még nem találkoztam vele)

Ezt a videót nem hagyta beilleszteni a blog.hu, de azért linkelem: https://www.youtube.com/watch?v=oOac7ZhZtJs&feature=related

Az egyik legnagyobb időjárás előrejelző honlap szerint keddig ilyen lesz az idő. KEDDIG! Ez azt jelenti, hogy az egész könyvhetet végig kisérheti. nyár van, vagy nem?.

király lesz...

Nem tagadom, hogy David Fincher az egyik kedvenc rendezőm. Több filmjét is nagyon szeretem, pl a Harcosok Klubját és a Social Networkot. Nincs ez másképp a Játsz/mával sem. A film izgalmas, szórakoztató, tele van ötletekkel. Nem éreztem, hogy unatkoznék alatta, viszont együtt éreztem a főszereplővel- akit nem mellesleg a zseniális Michael Douglas alakít.

A történet: Nicholas Van Ortont, gazdag bankárt, aki a feleségétől való elválása óta nem tartja a kapcsolatot a családja többi részével nem hagyják, hogy egyedül töltse a szülinapját. Egész pontosan az öccse, aki megajándékozza egy titokzatos játékkal.

Sokan panaszkodtak, hogy a hangminőség nem az igazi. Én ezt fejhallgatóval nem érzékeltem, de lehet, hogy a TV hangszórójáról jobban átjön.

Többen nem is mondanék a filmről, mert semmit sem szeretnék lelőni előre ebből a jól kitalált, csavaros történetből. Legyen elég annyi, hogy ez nálam 18/20.

Na, az Oszkáros filmek bemutatásáról ennyit. Nincs hozzá kedvem, ez van. Viszont találtam valami érdekeset.

Gondolom mindenki látott már IKEA-s katalógust. Minden évben megjelenik, és minden évben megpróbálják új szerűre csinálni, bár ugyanaz van benne. Nos, ez hozzánk is megérkezett (még régebben, csak eddig nem jutott a kezembe) és rögtön feltűnt valami.

Az angol/amerikai borító egész elviselhető, egy szépen berendezett szobát láthatunk rajta és egy, a könyvespolc mellett játszó gyereket

 Álljon meg a menet! Mivel játszik ez a szegény kisgyerek?

 Egy asztali lámpa? Hát te sem tudod, hogy milyen gyereknek lenni, az biztos. Pedig neked aztán kéne. 

Ez szép és jó. De van egy másik borító is, amit főleg a nem angolszász országokban adtak ki. Én itt húztam fel a szemöldökömet.

Hasonló design: polcok, kékes fal, kisfiú. De mit csinál ez pontosan? Ha jól látom, - javítsatok ki, ha tévedek, - akkor lepisili a TV állványt. WTF?

 Aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha a Brüsszeli pisilő kisfiúra utal, de Belgiumban nem ez a verzió jelent meg. Mindenesetre jó kis reklámfogás. Vásároljon a mi termékeink közül, mert a nálunk beszerzett bútor még akkor is megtartja a színét, ha az ön fia lepisili.

(Egyébként az IKEA idén 20 éve van Magyarországon, sőt idén van a 60adik születésnapjuk is.)

Úgy döntöttem, hogy az általam legfrissebben látott filmmel, a 127 órával kezdem, ami nagyon közel áll hozzám. A filmet pár napja láttam moziban, a bemutató előtt és azt kell mondjam, hogy megérte. Sajnáltam is, hogy nem kapott Oscart, pedig egy-két szobrocskát igazán megérdemelt volna. Minden esetre nálam, az én Oscar-díj átadómon neki ítélték a legjobb vágást és - bár nem kapta meg a díjat érte, de - James Franco-t külön, még egyszer megdicsérték az alakításáért.

A film főként annak a reménytelenségnek és szenvedésnek a bemutatására épít, amit szegény szerencsétlen Aronnak át kellett élnie. El ne felejtsük, valós történet alapján készült. Ez látszik is rajta, hiányoznak belőle a csavarok, amik az ehhez hasonló filmek jellemzői (lásd: a fülke). Persze Danny Boyle nem az a fajta rendező, aki ezt ne tudná megoldani: többek között a jó zeneválasztással, a képernyő megosztásával és gyors vágásokkal pörgeti fel a cselekményt. Mind ehhez még hozzá kell adni James Franco alakítását, ami lenyűgöző volt. Hitelesen adta át a szenvedést, a döntéssel járó nehézségeket, a fekete humor mögött rejlő reménytelenséget.

Egyvalami azért nem volt tökéletes. A visszaemlékezésekből vagy vissza lehetett volna venni egy keveset, vagy fontosabb szerepet adni nekik. Sajnos én itt azt éreztem, hogy nem sikerült eltalálni a megfelelő mennyiséget, de ez legyen a legnagyobb probléma minden filmnél!

Összességében megjegyezhetjük, hogy egy jól sikerült filmről beszélünk, bár koránt sem egy popcorn-movie. Mindenki nézze meg, higgyétek el, megéri. 17/20

Fogalmam sem volt, hogy mit kell írni egy első bejegyzésbe, úgyhogy úgy döntöttem, hogy annyit írok, hogy:

Úgy tervezem, hogy először az idei Oscar-díjra jelölt filmeket fogom kicsit közelebbről megnézni...

Mindenkinek örülök, aki kommentel. :D